Sokszor hallom azt a kérdést, hogy miként érhető el az egyensúly a stílusos otthon és a galériaélmény között, mert a Karakterek a falon: Így építsd be a kortárs műgyűjtést a lakberendezésbe, hogy ne múzeumban, hanem otthon érezd magad kérdéskör alaposan feladja a leckét az amatőr gyűjtőknek. A cél nem az, hogy sterilen, üvegvitrinek mögött tárold a kincseidet, hanem az, hogy az életviteled részévé tedd az alkotásokat. Amikor belépsz a nappalidba, nem egy kiállítási tárgyra szeretnél nézni, hanem egy olyan felületre, ami történeteket mesél rólad. A személyes kötődés sokkal többet ér, mint az aktuális piaci trendek követése.
Az első dolog, amit érdemes tisztázni, hogy a művészetnek nem kell tökéletesnek lennie a falon. A múzeumokban azért van akkora távolság és fehér fal, mert az a céljuk, hogy elszigeteljék a tárgyat. Otthon viszont a képeknek együtt kell lélegezniük a kanapéval, a szőnyegekkel és a kopottas könyvespolccal. Ha a műalkotásod köré építed a környezetet, az azonnal barátságosabbá teszi a teret.
A műgyűjtés nem a vagyonszerzésről szól, hanem arról, hogy mi az, ami megállít egy pillanatra, amikor átsétálsz a folyosón. Ha egy alkotás izgalmas számodra, az akkor is otthonos lesz, ha éppen nem passzol a díszpárnákhoz.
Sokan megijednek a kortárs művészettől, mert túl provokatívnak vagy idegennek érzik. A titok abban rejlik, hogy olyan darabokat találj, amelyek nem akarnak mindenáron dominálni a szobában. A kortárs művészet palettája végtelen, így bőven van miből válogatni a minimalista grafikáktól kezdve a texturált olajfestményekig.
A sík felületek, mint a falak, olykor unalmasak tudnak lenni. A kortárs művészet egyik legnagyobb előnye, hogy sok művész ma már háromdimenziós megoldásokkal dolgozik. Egy vastagon felvitt akril festékréteg vagy egy vászonra applikált textíliadarab azonnal életet visz a falba.
A keret az, ami eldönti, hogy egy kép múzeumi darabnak tűnik, vagy egy szeretett otthoni kiegészítőnek. A nehéz, díszes aranyozott keretek sokszor elidegenítő hatásúak. Ezzel szemben a vékony, nyersfa vagy egyszerű fekete-fehér keretek lágyítják a megjelenést. Ha pedig teljesen elhagyod a keretet, és csak vakrámán hagyod a vásznat, még közvetlenebb és lazább lesz az összhatás.
A rendezettség és a káosz között vékony a határvonal. A galéria fal, vagyis amikor több képet teszel egymás mellé, nagyszerű módszer arra, hogy egybefogd a különböző stílusú alkotásokat. Nem kell azonban szigorú szabályokat követned, mint egy múzeumi kurátornak.
Az otthoni világítás teljesen más, mint egy galériában. Nem kell méregdrága sínes lámparendszereket kiépítened ahhoz, hogy a kortárs művészet jól mutasson. A természetes fény, ami napközben érinti a képet, gyakran sokkal szebben hozza ki az ecsetvonásokat, mint egy mesterséges reflektor.
A gyűjteményed az életed lenyomata. Ahogy változik az ízlésed, úgy változhatnak a falakon lévő tárgyak is. Nem kell véglegesnek lennie semminek. Néha egy kép áthelyezése egy másik szobába teljesen új perspektívát ad, és úgy érzed majd, mintha új otthonba költöztél volna. A lényeg, hogy ne érezd magad feszélyezve a saját falaid között, hanem örömmel töltsön el az a látvány, ami a nap végén otthon fogad.