Mindenkinek van otthon egy olyan darabja, amihez ragaszkodik, pedig talán elsőre nem illik az új, minimalista kanapéjához. Az olasz eklektika szabályai: Így keverd a családi örökséget kortárs designbútorokkal anélkül, hogy káosz lenne a végeredmény, valójában sokkal inkább szól a történetmesélésről, mint a szigorú lakberendezési dogmákról. Az olasz otthonokban gyakran látni azt a fajta természetes lazaságot, ahol a dédanya faragott tálalószekrénye békében megfér egy olasz mesterek által tervezett, geometrikus formájú dohányzóasztallal. Nem véletlen a harmónia, hiszen ők nem stílusokban gondolkodnak, hanem élményekben és kontrasztokban.
Az enteriőrök akkor válnak igazán izgalmassá, ha van bennük egy kis feszültség. Amikor csak új bútorokat vásárolsz egy katalógusból, a szoba gyakran steril, már-már élettelen lesz. A családi örökség tárgyai adják meg azt a fajta lelket, amit pénzért nem lehet megvenni. Ezek a darabok egyfajta horgonyként működnek, amelyek leföldelik a modern, sokszor ridegnek ható formatervezést.
A cél nem az, hogy mindent összevissza pakolj, hanem az, hogy létrehozz egy egyensúlyt. Gondolj a lakásodra úgy, mint egy képre, ahol a kompozíciónak egyensúlyban kell maradnia. Ha az egyik sarokban egy súlyos, sötét tölgyfa szekrény áll, akkor a másik oldalon szükség van valami könnyed, esetleg üveg vagy vékony fémvázas elemre, hogy ne boruljon fel a vizuális egyensúly.
A leggyakoribb hiba, amikor az emberek elkezdenek vegyíteni, hogy megfeledkeznek a színpalettáról. A stílusok keveredésekor a színek azok, amelyek végül egy keretbe foglalják a dolgokat. Ha a családi örökséged egy karakteres, sötétbarna diófa komód, ne próbáld meg elnyomni. Inkább használd kiindulópontnak.
A lényeg az, hogy ne legyél túl sok. Három-négy domináns színnél többet ne vigyél be, különben a tér valóban káoszba fullad, függetlenül attól, milyen drága bútorokat választottál.
Az eklektika nem azt jelenti, hogy minden tárgyat zsúfolt módon ki kell tenned. Az olasz dizájn egyik titka a levegő hagyása. Még a leggazdagabban berendezett toszkán villákban is van elég tér a bútorok között, hogy azok formája érvényesülhessen.
Ha van egy óriási, faragott ebédlőasztalod, ami generációk óta a családban van, ne próbáld körbevenni négy különböző típusú székkel. Inkább válassz mellé nyolc, teljesen egyszerű, modern, talán átlátszó műanyag vagy vékony fémszékeket. Ez a kontraszt felerősíti az asztal súlyát, és kortárs keretbe helyezi azt.
Sokan alábecsülik, mennyire meg tudja változtatni a bútorok kapcsolatát a fény. Egy családi örökségbe tartozó antik állólámpa teljesen új életre kel, ha mellette egy modern, minimalista, LED technológiával felszerelt olvasófotel áll.
A világításnál az a trükk, hogy az általános fény mellett használj hangulatfényeket is. Ezek a kis fényforrások segítenek kiemelni azokat a részleteket, amikre büszke vagy. Egy jól irányzott spotlámpa a régi tálalószekrényen máris művészi értékűvé teszi azt, miközben a modern lámpatestek a szoba funkcionális részeit világítják meg.
A legfontosabb, hogy ne akard a lakásodat múzeummá változtatni. A cél az, hogy a jelenben élj, és csak beemeld a múltat a mindennapokba. Ha minden darab a hatvanas évekből való, az már nem eklektika, hanem egy tematikus kiállítás.
Az otthonod akkor lesz igazán olaszos, ha sugárzik belőle, hogy ott bizony élnek. Nem kell mindennek tökéletesen passzolnia a skandináv minimalizmus vagy a legfrissebb magazinok szerint. A te ízlésed, a te családod története és a te választásod az, ami igazán számít. Ha szereted a tárgyaidat, és megtalálod közöttük a párbeszédet, akkor nem lehet baj. A káosz csak akkor kezdődik, amikor elveszíted a fókuszt, de ha megtartod a léptéket és a színek egyensúlyát, minden darab megtalálja a maga helyét az új környezetében.